Chapter 5: Nem kell több bocsánatkérés
Reggel egyedül ébredtem. Dean zakója már nem volt rajtam. Te jó isten! Ezek szerint meglátott, ki tudja meddig nézhetett egy szál fehérneműbe. Gyorsan felkaptam egy köntöst és leszaladtam a lépcsőn. A fejem zúgott és már vágytam arra, hogy ihassak egy jó kávét. Ritkán kávézom, de most kell, hogy felébredjek. A ház csendes volt. Furcsálltam is, mert már fél 11 múlt. Kopogásra lettem figyelmes. Nem is nevezhetem igazán kopogásnak, inkább valaki teljes erejéből verte a bejárati ajtót. -Megyek már, nem kell szétverni az ajtót!-ordítottam ki. Az ajtóban Lea állt. A szemei vörösen fel voltak dagadva. -Mit szeretnél?-néztem rá unottan. -Beszélni veled.-suttogta. -Gyere be!-adtam be a derekam. Benavigáltam a nappaliba, hoztam neki is egy kávét, majd leültem vele szembe a kanapéra. -Miért kellett ezt tenned velem? Én szeretem Dean-t. Amióta az eszemet tudom, bele vagyok esve. Amikor összejöttünk és érdeklődni kezdett irántam, szinte el sem akartam hinni, hiszen ő mégis csak Dean Butler...