Chapter 5: Nem kell több bocsánatkérés
Reggel egyedül ébredtem. Dean zakója már nem volt rajtam. Te jó isten! Ezek szerint meglátott, ki tudja meddig nézhetett egy szál fehérneműbe.
Gyorsan felkaptam egy köntöst és leszaladtam a lépcsőn. A fejem zúgott és már vágytam arra, hogy ihassak egy jó kávét. Ritkán kávézom, de most kell, hogy felébredjek. A ház csendes volt. Furcsálltam is, mert már fél 11 múlt.
Kopogásra lettem figyelmes. Nem is nevezhetem igazán kopogásnak, inkább valaki teljes erejéből verte a bejárati ajtót.
-Megyek már, nem kell szétverni az ajtót!-ordítottam ki.
Az ajtóban Lea állt. A szemei vörösen fel voltak dagadva.
-Mit szeretnél?-néztem rá unottan.
-Beszélni veled.-suttogta.
-Gyere be!-adtam be a derekam.
Benavigáltam a nappaliba, hoztam neki is egy kávét, majd leültem vele szembe a kanapéra.
-Miért kellett ezt tenned velem? Én szeretem Dean-t. Amióta az eszemet tudom, bele vagyok esve. Amikor összejöttünk és érdeklődni kezdett irántam, szinte el sem akartam hinni, hiszen ő mégis csak Dean Butler!-nevetett fel erőltetetten.
-Figyelj! Ez mind szép és jó, de a probléma csak az, hogy engem ez nem érdekel. Szeressétek egymást ameddig csak akarjátok, de engem hagyjatok ki ebből!-tettem le a csészét az asztalra.
-Ellopod a pasim! Tudom, hogy szerelmes vagy belé. Szeretnéd, hogy lefektessen. Mindig mindent szeretnél, ami az enyém!-kiabált velem.
-Tudod mit? Nem érdekelsz! Dean sem érdekel!-ekkor beléptek a srácok az ajtón. Mindenki.
-Hát itt meg mi folyik?-kérdezte idegesen Dean.
-Azt hiszem ezt akár Dean-nek is elmondhatjuk!-meg se tudtam szólalni. Fogalmam sincs, hogy mit is mondhatnék.-Mi van? Elvitte a kiscica a nyelved? Akkor mondom én. Dean képzeld el, hogy a mi drága Hope-unk azt akarja, hogy vedd el a szüzességét!-hát ezt el sem hiszem.
-Szűz vagy?-döbbent le Dean.
Mivel nem szólaltam meg, mindenki levágta a dolgot.
-Tényleg szűz vagy? Pedig csak tipp volt!-nevetett le.
-Takarodj a házamból! Azonnal!-ordítottam vele, majd a hajánál fogva kirángattam a lakásból. Becsaptam mögötte az ajtót és lecsúsztam a földre. Mindenki meglepetten nézett rám.
-Gyere ide!-húzott magához Will.
A karjába omlottam és elsírtam magam. Hogy lehet valaki ekkora szemét?
-Hope, beszélhetnénk?-guggolt le hozzám Dean.
-Nem!-álltam fel és a konyhába sétáltam.
-Most inkább ne menj utána!-hallottam meg Will hangját, amint Dean-nek magyaráz.
Annyira elegem van. Az volt az utolsó dolog, amit szerettem volna, hogy Dean Butler megtudja, hogy még szűz vagyok. Nekidőltem a konyhapultnak és vettem egy mély levegőt, amikor két kezet éreztem a derekamon.
-Miért nem beszélsz velem?-suttogta a fülembe Dean. Forró lélegzete perzselte a bőrömet.
-Mert kínos lenne.-kezét a konyhapultra rakta és teljesen beszorított. Megfordultam és szembe találtam magam a mosolygós Dean-el.
-Szerintem nem kínos, ha beszélsz nekem a szüzességedről!-mosolygott rám.
-Ne cseszegess! Ez kínos.-hajtottam le a fejem. Dean, ha lehet, még közelebb állt hozzám.
-Tényleg azt szeretnéd, hogy én vegyem el?-ettől a kérdéstől féltem. Próbáltam kibújni a keze alatt, de nem engedte.
Teljesen nekinyomott a konyhapultnak.
Felnyögtem, mikor a konyhapult a derekamba nyomódott.
-Fájt?-kérdezte derekamat simogatva.
-Kibírom!-nyeltem egy nagyot.
Magához ölelt és megcsókolta a nyakam. Csókjait felváltotta szívása. Gyengéd volt, mégis nyögdécseltem miatta.
-Dean, nem kellene!-kezdtem bele, mikor végignyalta a kiszívott nyakamat. Ezt komolyan Dean csinálja vagy csak álmodok?
-Szent szar! Olyan puha a bőröd!-sóhajtott.-Tudod mit? Ha szeretnéd, akkor elveszem a szüzességedet!-a levegő is a torkomon akadt.-De van egy feltételem. Nem lesz köztünk semmi több, csak szex!-felelte.
Itt lerombolt mindent bennem. Nem akar tőlem semmit.
-Rohadj meg!-fejtettem le a karjait magamról, majd egyenesen a szobába rohantam, mikor beleütköztem Tony-ba.
-Mi a baj? Azt a kibaszott. A nyakaddal meg mi a fasz történt?-akadt ki. Végigsimított rajta.-Mondd, hogy nem ő volt!-válaszként megráztam a fejem.
-Hope, basszus mi ütött beléd?-jött ki idegesen Dean.
-Ezt én is kérdezhetném! Komolyan kiszívtad a nyakát? Will ki fog akadni! Na meg Lea.-szörnyülködött Tony.
-Nem fognak! Hope kérlek hallgass meg!-könyörgött.
-Épp eleget hallottam.-sétáltam fel a szobámba.
-Beszéljük már meg!-kiabált fel, de hátra sem fordultam. Épp eleget beszéltünk már. Elég volt.
Már kb 2 órája benn dekkoltam a szobámba, amikor valaki kopogtatott a szobám ajtaját.
-Ki az?-kérdeztem, de az ágyból és a takaró alól nem keltem ki, mert nem akartam, hogy bárki is lássa a kisírt szemeimet.
A titkos idegen nem válaszolt, csak besétált a szobámba. Megragadta a lában és az ágy végébe rántott. Felsikoltottam, mert meglepetésként ért ez az egész.
-Beszéljünk kérlek!-hallottam meg Dean hangját.
A takaróval a fejemen próbálkoztam elmászni előle. Sikertelenül.
-Hagyj békén!-húztam még jobban magamra a biztonságot nyújtó melegséget.
-Nem, amíg nem beszélsz velem!-próbálta lehúzni rólam a takarót. Sajnos erősebbnek bizonyult, vagyis sikerült neki.
-Hope!-fogta a kezébe az arcom.-Ne sírj miattam! Ne sírj már, hallod?-ölelt magához.
-Hagyj!-próbáltam szabadulni.
-Annyira sajnálom. Bunkó fasz voltam..de nem értem, hogy mi bajod.-értetlenkedett.
-A bajom? Hogy mi a bajom? Ez egyszerű. Nem akarom, hogy csak dugni legyek jó neked. Arra ott van Lea. Ő szereti és engedi is ha megdugod, én nem! Kösz, nem kérek ebből az egészből!-löktem el magamtól.
-Bocsáss meg, ha többet gondoltál bele..-hajtotta le a fejét és elindult kifelé.
-Nem kell többé bocsánatot kérned és beszélned, foglalkoznod velem! Tűnj el innen Dean!-kiabáltam rá, majd hozzávágtam egy párnát és visszabújtam az ágyba.
Mi lett volna ha nem engedek be egy szánalmas picsát a házba?
Gyorsan felkaptam egy köntöst és leszaladtam a lépcsőn. A fejem zúgott és már vágytam arra, hogy ihassak egy jó kávét. Ritkán kávézom, de most kell, hogy felébredjek. A ház csendes volt. Furcsálltam is, mert már fél 11 múlt.
Kopogásra lettem figyelmes. Nem is nevezhetem igazán kopogásnak, inkább valaki teljes erejéből verte a bejárati ajtót.
-Megyek már, nem kell szétverni az ajtót!-ordítottam ki.
Az ajtóban Lea állt. A szemei vörösen fel voltak dagadva.
-Mit szeretnél?-néztem rá unottan.
-Beszélni veled.-suttogta.
-Gyere be!-adtam be a derekam.
Benavigáltam a nappaliba, hoztam neki is egy kávét, majd leültem vele szembe a kanapéra.
-Miért kellett ezt tenned velem? Én szeretem Dean-t. Amióta az eszemet tudom, bele vagyok esve. Amikor összejöttünk és érdeklődni kezdett irántam, szinte el sem akartam hinni, hiszen ő mégis csak Dean Butler!-nevetett fel erőltetetten.
-Figyelj! Ez mind szép és jó, de a probléma csak az, hogy engem ez nem érdekel. Szeressétek egymást ameddig csak akarjátok, de engem hagyjatok ki ebből!-tettem le a csészét az asztalra.
-Ellopod a pasim! Tudom, hogy szerelmes vagy belé. Szeretnéd, hogy lefektessen. Mindig mindent szeretnél, ami az enyém!-kiabált velem.
-Tudod mit? Nem érdekelsz! Dean sem érdekel!-ekkor beléptek a srácok az ajtón. Mindenki.
-Hát itt meg mi folyik?-kérdezte idegesen Dean.
-Azt hiszem ezt akár Dean-nek is elmondhatjuk!-meg se tudtam szólalni. Fogalmam sincs, hogy mit is mondhatnék.-Mi van? Elvitte a kiscica a nyelved? Akkor mondom én. Dean képzeld el, hogy a mi drága Hope-unk azt akarja, hogy vedd el a szüzességét!-hát ezt el sem hiszem.
-Szűz vagy?-döbbent le Dean.
Mivel nem szólaltam meg, mindenki levágta a dolgot.
-Tényleg szűz vagy? Pedig csak tipp volt!-nevetett le.
-Takarodj a házamból! Azonnal!-ordítottam vele, majd a hajánál fogva kirángattam a lakásból. Becsaptam mögötte az ajtót és lecsúsztam a földre. Mindenki meglepetten nézett rám.
-Gyere ide!-húzott magához Will.
A karjába omlottam és elsírtam magam. Hogy lehet valaki ekkora szemét?
-Hope, beszélhetnénk?-guggolt le hozzám Dean.
-Nem!-álltam fel és a konyhába sétáltam.
-Most inkább ne menj utána!-hallottam meg Will hangját, amint Dean-nek magyaráz.
Annyira elegem van. Az volt az utolsó dolog, amit szerettem volna, hogy Dean Butler megtudja, hogy még szűz vagyok. Nekidőltem a konyhapultnak és vettem egy mély levegőt, amikor két kezet éreztem a derekamon.
-Miért nem beszélsz velem?-suttogta a fülembe Dean. Forró lélegzete perzselte a bőrömet.
-Mert kínos lenne.-kezét a konyhapultra rakta és teljesen beszorított. Megfordultam és szembe találtam magam a mosolygós Dean-el.
-Szerintem nem kínos, ha beszélsz nekem a szüzességedről!-mosolygott rám.
-Ne cseszegess! Ez kínos.-hajtottam le a fejem. Dean, ha lehet, még közelebb állt hozzám.
-Tényleg azt szeretnéd, hogy én vegyem el?-ettől a kérdéstől féltem. Próbáltam kibújni a keze alatt, de nem engedte.
Teljesen nekinyomott a konyhapultnak.
Felnyögtem, mikor a konyhapult a derekamba nyomódott.
-Fájt?-kérdezte derekamat simogatva.
-Kibírom!-nyeltem egy nagyot.
Magához ölelt és megcsókolta a nyakam. Csókjait felváltotta szívása. Gyengéd volt, mégis nyögdécseltem miatta.
-Dean, nem kellene!-kezdtem bele, mikor végignyalta a kiszívott nyakamat. Ezt komolyan Dean csinálja vagy csak álmodok?
-Szent szar! Olyan puha a bőröd!-sóhajtott.-Tudod mit? Ha szeretnéd, akkor elveszem a szüzességedet!-a levegő is a torkomon akadt.-De van egy feltételem. Nem lesz köztünk semmi több, csak szex!-felelte.
Itt lerombolt mindent bennem. Nem akar tőlem semmit.
-Rohadj meg!-fejtettem le a karjait magamról, majd egyenesen a szobába rohantam, mikor beleütköztem Tony-ba.
-Mi a baj? Azt a kibaszott. A nyakaddal meg mi a fasz történt?-akadt ki. Végigsimított rajta.-Mondd, hogy nem ő volt!-válaszként megráztam a fejem.
-Hope, basszus mi ütött beléd?-jött ki idegesen Dean.
-Ezt én is kérdezhetném! Komolyan kiszívtad a nyakát? Will ki fog akadni! Na meg Lea.-szörnyülködött Tony.
-Nem fognak! Hope kérlek hallgass meg!-könyörgött.
-Épp eleget hallottam.-sétáltam fel a szobámba.
-Beszéljük már meg!-kiabált fel, de hátra sem fordultam. Épp eleget beszéltünk már. Elég volt.
Már kb 2 órája benn dekkoltam a szobámba, amikor valaki kopogtatott a szobám ajtaját.
-Ki az?-kérdeztem, de az ágyból és a takaró alól nem keltem ki, mert nem akartam, hogy bárki is lássa a kisírt szemeimet.
A titkos idegen nem válaszolt, csak besétált a szobámba. Megragadta a lában és az ágy végébe rántott. Felsikoltottam, mert meglepetésként ért ez az egész.
-Beszéljünk kérlek!-hallottam meg Dean hangját.
A takaróval a fejemen próbálkoztam elmászni előle. Sikertelenül.
-Hagyj békén!-húztam még jobban magamra a biztonságot nyújtó melegséget.
-Nem, amíg nem beszélsz velem!-próbálta lehúzni rólam a takarót. Sajnos erősebbnek bizonyult, vagyis sikerült neki.
-Hope!-fogta a kezébe az arcom.-Ne sírj miattam! Ne sírj már, hallod?-ölelt magához.
-Hagyj!-próbáltam szabadulni.
-Annyira sajnálom. Bunkó fasz voltam..de nem értem, hogy mi bajod.-értetlenkedett.
-A bajom? Hogy mi a bajom? Ez egyszerű. Nem akarom, hogy csak dugni legyek jó neked. Arra ott van Lea. Ő szereti és engedi is ha megdugod, én nem! Kösz, nem kérek ebből az egészből!-löktem el magamtól.
-Bocsáss meg, ha többet gondoltál bele..-hajtotta le a fejét és elindult kifelé.
-Nem kell többé bocsánatot kérned és beszélned, foglalkoznod velem! Tűnj el innen Dean!-kiabáltam rá, majd hozzávágtam egy párnát és visszabújtam az ágyba.
Mi lett volna ha nem engedek be egy szánalmas picsát a házba?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése