Prológus
Be kellene mutatkoznom. Hope Diamonds. 17. Személyesen. Vagyis vizuálisan.
Mielőtt még elfelejteném. Los Angeles gyönyörű tengerpartján élek a szüleimmel, a húgommal és a bátyámmal. Egy szuper kis baráti társaságom van, akikkel minden hülyeségben benne vagyunk.
Holnap suli. Az a fajta gyerek vagyok, akinek a hangulatától függ, hogy szeret-e iskolába járni. Nos most jelenleg szeretek. Vasárnap olyan vagyok, mint minden tisztességes diák. Szorgalmasan tanulok és megcsinálom a házijaimat.
Ma is, mint általában mindig, tanulás után elkezdtem nézni a kedvenc sorozatomat a The Secret Circle-t.
Ez a mindennapjaim részévé vált. Egy nap meg kell néznem legalább egy részt, mert ezzel válik teljessé a napom.
Már fél éve, hogy itt élünk Los Angeles-be. Annyi mindenen keresztül mentem már, hogy el sem tudok képzelni egy eseménymentes életet.
-Hope! Gyere le és segíts légy szíves a húgodnak!-kiabált fel anya a földszintről.
Épp a kedvenc sorozatomat néztem és anyának szokása volt, hogy mindig ilyenkor zavar meg. Na, de mégis az anyám szóval még azt kell tennem, amit mondd.
-Megyek, csak egy pillanat!-szóltam le.
Megállítottam a sorozatom, összecsuktam a laptopom és belebújva a mamuszomba, letrappoltam a lépcsőn. A bátyám éppen akkor jött felfelé az emeletre és félúton megállított, hogy összeborzolhassa a hajam.
-Hagyjál már! Most muszáj volt szétszedni?-vágtam vállba.
19 évesen olyan gyerekes tud lenni, hogy néha legszívesebben megverném, de erősebb nálam és így ő győzne.
Néha elgondolkozom azon, hogy mi lett volna ha nem költözünk el a régi házunkból, amikor apukám elveszítette az állását és ezáltal másikat kellett keresnie. Valószínűleg nem lett volna egy szuper jó barátnőm és nem kerültünk volna közelebb anyukámmal egymáshoz.
-Jöttem anyu! Miben kellene segíteni?-kérdeztem.
-Judith-ot ágyba kéne dugni, mert már késő van ahhoz, hogy ő fenn legyen! Kérlek tedd meg, amíg összepakolok a nappaliba, mert a bátyád estére meghívta 3 haverját, hogy nézzenek meg valami hülye horror filmet és így elfoglalják a nappalit!-vállat vontam és elindultam a kishúgomért, aki barbie babázott a konyhába.
-Na gyere kis hercegnőm, ideje lesz aludni!-se szó, se beszéd a nyakamba ugrott és azt akarta, hogy felcipeljem az emeletre. Gyorsan elköszönt anyutól és egyenesen a szobájába vittem.
Mellé pakoltam az összes plüss állatot, amikkel alszik, majd felkapcsoltam az éjjeli lámpáját, adtam neki egy puszit és kimentem a szobából, becsukva magam után az ajtót.
Épp indultam volna a szobám felé, amikor Will-be ütköztem.
-Húgocskám nem csatlakozol hozzánk este?-kérdezte azzal a kisfiús mosollyal az arcán.
-De, persze Will. Majd azt hiszed, hogy négy idióta, szellemileg alulmaradott hülye gyerekkel béna horror filmet fogok nézni. Felejtsetek el! Nem vagyok kíváncsi a haverjaidra.-kerültem volna ki, de visszarántott és összeborzolta a hajam.
-Rohadj meg William!-tapostam a lábára és beszaladtam a szobámba.
Akkor lássuk csak. Az első dolog, amit meg kell csinálnom az a zuhanyzás. Gyorsan előkaptam a pizsamámat az ágynemű tartóból és berohantam a fürdőbe. Most nem akarom áztatni órákig magam, mert már így is hulla fáradt vagyok és még ennem is kellene, szóval beálltam a zuhany alá és egy 15 perc alatt meg is fürödtem. A friss, langyos víz kicsit felfrissített, ennek hatására szerencsére nem aludtam be álltó helyembe. Felkaptam a bugyimat és egy rövid sortot, a haspólómat és leszaladtam a konyhába. Meg mertem volna esküdni, hogy egy 10 perccel korábban a bátyámékat hallottam, amint hangosan röhögnek, most viszont üres a nappali, ráadásul korom sötét van. Csak a tv ad némi fényt, aminek köszönhetően nem esek hasra a saját lábamba. Gyorsan besiettem a konyhába és kivettem a tejet a hűtőből. Becsuktam az ajtaját, de meg is bántam, mert egy óriási sikollyal seggre estem és a tejet magamra öntöttem. Will állt a hűtő ajtó mögött és a hasát fogva röhögött. Megjelent mellette még három másik srác is. Szintén röhögtek rajtam.
Feltápászkodtam a földről. A pólómból csavarni lehetett a tejet, ráadásul még át is látszott.
-Ti normálisak vagytok?-ordítottam velük. Egy pillanatig dermedten bámultak rám, majd újra hangos röhögésbe törtek ki.
-Bocs Hope, de nem számítottunk arra, hogy ilyen műsort csinálsz!-borzolta össze a hajam Will.
-Forduljatok fel!-indultam volna el a konyhába, amikor valaki elkapta a karomat, a vállára dobott és a nappaliba cipelt.
-Tegyél le!-ütöttem a hátát, de próbálkozásaim feleslegesek voltak, mert a srác nem tett le egészen a kanapéig. A többiek a konyhában maradtak, bizonyára vacsit csinálni. Behunytam a szemem, mikor óvatosan letett a kanapéra, de nem mozdult felőlem. A levegő a torkomon akadt.
-Will!-sikoltottam.-Ez az idióta meg akar erőszakolni!
A srác hangos nevetésben tört ki és lemászott rólam.
-Mi olyan vicces?-ültem fel.
-Csak szórakoztam veled!-nevetett.-Eszembe sem jutott, hogy megerőszakoljalak, bár ez a felső...-nézett végig rajtam.
A mellem elé kaptam a kezem, hogy ne tudjon tovább bámulni.
Will jött be a szobába még 2 idiótával.
-Na szóval Hope! Ők ketten itt mellettem, Back és Antony /Tony/. A srác, aki állításod szerint meg akart erőszakolni, személyesen bemutatnám, Dean Butler.-kacsintott rám Will. Ránéztem a mellettem ülő srácra. A suli legnépszerűbb pasija az én hülye bátyám barátja? Na ez biztos valami kandi kamera.
Azok a gyönyörű szemek, a cuki mosoly, tökéletes test és azok a lábak. Ha nem fejezem be a róla álmodozást, akkor a földről kell majd felszedni. Úgy döntöttem, hogy mindenkinek jobb lesz, ha most visszamegyek a szobámba. A srác veszélyes, ráadásul barátnője is van.
-Srácok nekem mennem kell! Örültem!-pattantam fel a kanapéról és futásnak eredtem, de Dean is felugrott és elkapott, mielőtt még felértem volna a lépcsőn.
-Hova sietsz?-fordított szembe magával, kezét a derekamra csúsztatva tartott.
-Álmos vagyok!-suttogtam. Nem szabadna ezt csinálnom.
Most komolyan leállok egy sráccal, akinek van barátnője és aki kicsit sem az én súlycsoportom?
-Aludj velünk és nézzünk filmet!-kacsintott.
-Én a szobámba akarok aludni!-ellenkeztem.
-Na akkor jöttök végre?-kiabált ki a nappaliból Back.
-Egy pillanat és megyünk!-válaszolt Dean.
Mi az, hogy megyünk? Én nem megyek sehová az tuti.
-Nem megyek, Dean!-néztem rá. OMG. Ez nagy hiba volt.
-Soha többet nem szórakozok veled, ha most jössz. De ha nem jössz, akkor játszhatunk!-most zsarolni akar? Komolyan? Ovisok vagyunk?
-Oké!-ezek szerint ovisok vagyunk.
-Na gyere akkor!-fogta meg a kezem.
A kanapén már csak egy hely maradt a 3 srác miatt. Meg vagyok mentve.
-Ezen nem fogunk elférni!-fordultam vissza.
-Dehogyisnem!-Dean fél kézzel felemelt és az ölébe húzott.
-Felejtsd el! nem érdekel, ha meg akarod csalni a barátnődet, de hidd el, hogy nem én leszek az a lány,akivel ezt megteszed!-próbáltam szabadulni.
A többiek a szenvedéseimen röhögtek.
-Jó nem érdekel!-durciztam be.
Karját körém fonta, összekulcsolta a hasamon és élvezte a győzelmét.
A szívem a torkomban dobogott. Hogy érezhetem magam ennyire jól az ölében?
A haspólóm még mindig tiszta tej volt. Valószínűleg Dean is megérezte, mert egy pillanatra elengedett, kibújt a pólójából, csípőmnél fogva a derekára ültetett.
-Mindenki elfordul!-utasította a többieket.
A pólóm derekát marokra fogta és levette rólam. A szemem kikerekedett, de ő csak áthúzta a fejemen a saját pólóját és újra a karjába zárt.
A film elejénél még igyekeztem tartani tőle a távolságot, de végül az álmosság győzött és a mellkasára hajtottam a fejem, a lábam az ölébe húztam és elaludtam.
Mi lett volna ha nem jövök le ma este a szobámból?
Mielőtt még elfelejteném. Los Angeles gyönyörű tengerpartján élek a szüleimmel, a húgommal és a bátyámmal. Egy szuper kis baráti társaságom van, akikkel minden hülyeségben benne vagyunk.
Holnap suli. Az a fajta gyerek vagyok, akinek a hangulatától függ, hogy szeret-e iskolába járni. Nos most jelenleg szeretek. Vasárnap olyan vagyok, mint minden tisztességes diák. Szorgalmasan tanulok és megcsinálom a házijaimat.
Ma is, mint általában mindig, tanulás után elkezdtem nézni a kedvenc sorozatomat a The Secret Circle-t.
Ez a mindennapjaim részévé vált. Egy nap meg kell néznem legalább egy részt, mert ezzel válik teljessé a napom.
Már fél éve, hogy itt élünk Los Angeles-be. Annyi mindenen keresztül mentem már, hogy el sem tudok képzelni egy eseménymentes életet.
-Hope! Gyere le és segíts légy szíves a húgodnak!-kiabált fel anya a földszintről.
Épp a kedvenc sorozatomat néztem és anyának szokása volt, hogy mindig ilyenkor zavar meg. Na, de mégis az anyám szóval még azt kell tennem, amit mondd.
-Megyek, csak egy pillanat!-szóltam le.
Megállítottam a sorozatom, összecsuktam a laptopom és belebújva a mamuszomba, letrappoltam a lépcsőn. A bátyám éppen akkor jött felfelé az emeletre és félúton megállított, hogy összeborzolhassa a hajam.
-Hagyjál már! Most muszáj volt szétszedni?-vágtam vállba.
19 évesen olyan gyerekes tud lenni, hogy néha legszívesebben megverném, de erősebb nálam és így ő győzne.
Néha elgondolkozom azon, hogy mi lett volna ha nem költözünk el a régi házunkból, amikor apukám elveszítette az állását és ezáltal másikat kellett keresnie. Valószínűleg nem lett volna egy szuper jó barátnőm és nem kerültünk volna közelebb anyukámmal egymáshoz.
-Jöttem anyu! Miben kellene segíteni?-kérdeztem.
-Judith-ot ágyba kéne dugni, mert már késő van ahhoz, hogy ő fenn legyen! Kérlek tedd meg, amíg összepakolok a nappaliba, mert a bátyád estére meghívta 3 haverját, hogy nézzenek meg valami hülye horror filmet és így elfoglalják a nappalit!-vállat vontam és elindultam a kishúgomért, aki barbie babázott a konyhába.
-Na gyere kis hercegnőm, ideje lesz aludni!-se szó, se beszéd a nyakamba ugrott és azt akarta, hogy felcipeljem az emeletre. Gyorsan elköszönt anyutól és egyenesen a szobájába vittem.
Mellé pakoltam az összes plüss állatot, amikkel alszik, majd felkapcsoltam az éjjeli lámpáját, adtam neki egy puszit és kimentem a szobából, becsukva magam után az ajtót.
Épp indultam volna a szobám felé, amikor Will-be ütköztem.
-Húgocskám nem csatlakozol hozzánk este?-kérdezte azzal a kisfiús mosollyal az arcán.
-De, persze Will. Majd azt hiszed, hogy négy idióta, szellemileg alulmaradott hülye gyerekkel béna horror filmet fogok nézni. Felejtsetek el! Nem vagyok kíváncsi a haverjaidra.-kerültem volna ki, de visszarántott és összeborzolta a hajam.
-Rohadj meg William!-tapostam a lábára és beszaladtam a szobámba.
Akkor lássuk csak. Az első dolog, amit meg kell csinálnom az a zuhanyzás. Gyorsan előkaptam a pizsamámat az ágynemű tartóból és berohantam a fürdőbe. Most nem akarom áztatni órákig magam, mert már így is hulla fáradt vagyok és még ennem is kellene, szóval beálltam a zuhany alá és egy 15 perc alatt meg is fürödtem. A friss, langyos víz kicsit felfrissített, ennek hatására szerencsére nem aludtam be álltó helyembe. Felkaptam a bugyimat és egy rövid sortot, a haspólómat és leszaladtam a konyhába. Meg mertem volna esküdni, hogy egy 10 perccel korábban a bátyámékat hallottam, amint hangosan röhögnek, most viszont üres a nappali, ráadásul korom sötét van. Csak a tv ad némi fényt, aminek köszönhetően nem esek hasra a saját lábamba. Gyorsan besiettem a konyhába és kivettem a tejet a hűtőből. Becsuktam az ajtaját, de meg is bántam, mert egy óriási sikollyal seggre estem és a tejet magamra öntöttem. Will állt a hűtő ajtó mögött és a hasát fogva röhögött. Megjelent mellette még három másik srác is. Szintén röhögtek rajtam.
Feltápászkodtam a földről. A pólómból csavarni lehetett a tejet, ráadásul még át is látszott.
-Ti normálisak vagytok?-ordítottam velük. Egy pillanatig dermedten bámultak rám, majd újra hangos röhögésbe törtek ki.
-Bocs Hope, de nem számítottunk arra, hogy ilyen műsort csinálsz!-borzolta össze a hajam Will.
-Forduljatok fel!-indultam volna el a konyhába, amikor valaki elkapta a karomat, a vállára dobott és a nappaliba cipelt.
-Tegyél le!-ütöttem a hátát, de próbálkozásaim feleslegesek voltak, mert a srác nem tett le egészen a kanapéig. A többiek a konyhában maradtak, bizonyára vacsit csinálni. Behunytam a szemem, mikor óvatosan letett a kanapéra, de nem mozdult felőlem. A levegő a torkomon akadt.
-Will!-sikoltottam.-Ez az idióta meg akar erőszakolni!
A srác hangos nevetésben tört ki és lemászott rólam.
-Mi olyan vicces?-ültem fel.
-Csak szórakoztam veled!-nevetett.-Eszembe sem jutott, hogy megerőszakoljalak, bár ez a felső...-nézett végig rajtam.
A mellem elé kaptam a kezem, hogy ne tudjon tovább bámulni.
Will jött be a szobába még 2 idiótával.
-Na szóval Hope! Ők ketten itt mellettem, Back és Antony /Tony/. A srác, aki állításod szerint meg akart erőszakolni, személyesen bemutatnám, Dean Butler.-kacsintott rám Will. Ránéztem a mellettem ülő srácra. A suli legnépszerűbb pasija az én hülye bátyám barátja? Na ez biztos valami kandi kamera.
Azok a gyönyörű szemek, a cuki mosoly, tökéletes test és azok a lábak. Ha nem fejezem be a róla álmodozást, akkor a földről kell majd felszedni. Úgy döntöttem, hogy mindenkinek jobb lesz, ha most visszamegyek a szobámba. A srác veszélyes, ráadásul barátnője is van.
-Srácok nekem mennem kell! Örültem!-pattantam fel a kanapéról és futásnak eredtem, de Dean is felugrott és elkapott, mielőtt még felértem volna a lépcsőn.
-Hova sietsz?-fordított szembe magával, kezét a derekamra csúsztatva tartott.
-Álmos vagyok!-suttogtam. Nem szabadna ezt csinálnom.
Most komolyan leállok egy sráccal, akinek van barátnője és aki kicsit sem az én súlycsoportom?
-Aludj velünk és nézzünk filmet!-kacsintott.
-Én a szobámba akarok aludni!-ellenkeztem.
-Na akkor jöttök végre?-kiabált ki a nappaliból Back.
-Egy pillanat és megyünk!-válaszolt Dean.
Mi az, hogy megyünk? Én nem megyek sehová az tuti.
-Nem megyek, Dean!-néztem rá. OMG. Ez nagy hiba volt.
-Soha többet nem szórakozok veled, ha most jössz. De ha nem jössz, akkor játszhatunk!-most zsarolni akar? Komolyan? Ovisok vagyunk?
-Oké!-ezek szerint ovisok vagyunk.
-Na gyere akkor!-fogta meg a kezem.
A kanapén már csak egy hely maradt a 3 srác miatt. Meg vagyok mentve.
-Ezen nem fogunk elférni!-fordultam vissza.
-Dehogyisnem!-Dean fél kézzel felemelt és az ölébe húzott.
-Felejtsd el! nem érdekel, ha meg akarod csalni a barátnődet, de hidd el, hogy nem én leszek az a lány,akivel ezt megteszed!-próbáltam szabadulni.
A többiek a szenvedéseimen röhögtek.
-Jó nem érdekel!-durciztam be.
Karját körém fonta, összekulcsolta a hasamon és élvezte a győzelmét.
A szívem a torkomban dobogott. Hogy érezhetem magam ennyire jól az ölében?
A haspólóm még mindig tiszta tej volt. Valószínűleg Dean is megérezte, mert egy pillanatra elengedett, kibújt a pólójából, csípőmnél fogva a derekára ültetett.
-Mindenki elfordul!-utasította a többieket.
A pólóm derekát marokra fogta és levette rólam. A szemem kikerekedett, de ő csak áthúzta a fejemen a saját pólóját és újra a karjába zárt.
A film elejénél még igyekeztem tartani tőle a távolságot, de végül az álmosság győzött és a mellkasára hajtottam a fejem, a lábam az ölébe húztam és elaludtam.
Mi lett volna ha nem jövök le ma este a szobámból?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése