Chapter 3: Hülye vagyok

Reggel hulla voltam. Egyszerűen nem fér a fejembe, hogy mi baja lett velem. Minden ment a maga rendjén, erre tönkre vágott mindent.
Kopogtatást hallottam a szobám ajtaján, ezért kénytelen voltam kikelni az ágyból.
Az illető nem várt az ajtóm kinyitására, hanem egyszerűen csak berontott. Vagyis berontottak. Ugyanis Jade, Back, Tony és Will álltak a szobám ajtajában.
-Na gyerünk, ki az ágyból! Nem lehetsz itt életed végéig! Összevesztetek? Na és? Majd meglátja, hogy mit veszít veled!-rágatott ki az ágyból Jade.
-Talán elfelejtetted, hogy ma kell feldíszítenünk a Tűz és Jég bálra szánt termet és az egész sulit? Mi vagyunk a szervezők!-kacsintott Will, majd széthúzta a  függönyöm.
-Ja, mi vagyunk, Dean-el együtt!-fintorodtam el.
-És ki a jó büdös francot érdekel Dean?-vonta fel a szemöldökét Tony.
-Nektek mondta, hogy soha többé ne beszéljünk vagy nekem?-akadtam ki.
-Fogd be Hope! Nem dőlt össze a világ, hidd el lesz ez még máshogy is!-kacsintott rám Back.
-Oké! Akkor most kifelé a szobámból, hagy öltözzek fel!-varázsoltam egy műmosolyt az arcomra, majd berohantam a fürdőbe.
Kifestettem a szemem, tettem fel egy kis korrektort a szemem alá, majd felkaptam a kikészített ruhámat.

 

Fogjuk rá, hogy tűrhető lett az eredmény. Ma felkészültnek kell lennem, hiszen a bálnak tökéletesnek kell lennie. A lényege az egésznek, hogy az ellentétek vonzzák egymást. Vagyis innen ered a Tűz és a Jég. Ez leginkább azt fejezné ki, hogy nem számít, hogy milyen a másik, ha igazán fontos neked, akkor mindenhogy szereted őt. Na és itt jön a bökkenő, hogy belépés vörös és fehér ruhába. Vagyis vennem kell egyet. Bassza meg. Holnap itt a bál és én még sehol sem vagyok. 

Lerohantam a konyhába, de a lépcsőnél megálltam, mikor megcsapta a fülem az ismerős hang. Összeszedtem magam és magabiztosan besétáltam a konyhába.

-Készen vagyok! Indulhatunk?-néztem rá a többiekre. 

Dean rám nézett, de azonnal el is kapta a tekintetét. 

-N akkor gyerünk a kocsiba és indulás, mert nagyon sok dolgunk van még!-kiáltott fel Jade és kirohant a házból, én pedig utána. 

Beültem hátra, de rögtön meg is bántam, mert megláttam, hogy Back és Jade másik kocsival jön, szóval ha Will vezet és Tony ül mellette, akkor hozzám Dean kerül. Basszus. 

Mint aki nem érzékel az egészből semmit, egész úton bámultam ki az ablakon. 

Egy 15 perc alatt beértünk a suliba, majd rögtön elfoglaltuk a helyünket. 

Először csináljuk meg az asztalokat, aztán a díszletek és a többi. 

A nagyterem belső részét szabadon hagytuk. A tetejére egy fehér fényt visszaverő diszkógömböt szereltünk fel. Az asztalokat körbe helyeztük el a tánctér körül, hogy legyen hely táncolni. Leterítettük piros terítővel, a tetejére pedig fehér gyertyákat tettünk. A székekre vörös masnit kötöttünk, mellé pedig fehér rózsaszirmokat szórtunk. Elindultam, hogy feltegyem a szalagokat a függönyrúdra, hogy szépen lelógjon. Elmentem a létráért, felállítottam és sikeresen felmásztam a tetejére. A létrát úgy kell elképzelni, hogy nincs felül kapaszkodó, hanem csak két ág amit a lábad közé kell venned, hogy egyensúlyban maradj. Nagyon instabil. Már félig feltettem a vörös szalagot, amikor megbillent a létra és egy hatalmas sikítással zuhantam lefelé. Fájdalmas földet érés helyett, mikor felnéztem két ideges szempárt pillantottam meg. Dean. Elkapott. Megmentette az életem. 

-Meg se próbálj még egyszer ilyet csinálni!-kiabált velem. 

-Én...nem tudom..fogalmam sincs, hogy történt..-dadogtam össze vissza.-Sajnálom!

Lassan letett a földre és végignézett rajtam. A lábam remegett és nem csak azért, mert az előbbi akcióm miatt halálra rémültem, hanem mert úgy nézett rám, mintha levetkőztetett volna a szemével. 

-Biztos, hogy minden oké? Nagyon sápadt vagy!-aggodalmaskodott.

-Basszus Hope! Jól vagy?-rohantak oda hozzánk a srácok. 

-Azt hiszem!-feleltem bizonytalanul.

Hogy a picsába lehetnék pont ilyenkor jól? Az életem felfordult. Az előbb majdnem megöltem magam és mindez csak egy hajszálon múlt. Ráadásul a srác, akivel tegnap óta nem is kéne beszélnem, megmentett. Aha, tényleg jól vagyok.

-Nem úgy tűnik!-szorított magához Jade. 

-Csak megijedtem! Tényleg Jade, csak megijedtem!-ismételtem inkább magamnak, de elcsuklott a hangom. 

-Hope! Baj van?-jött oda gyorsan Will is. 

-Majdnem lesett a létráról! Dean kapta el..Kikészült..-válaszolt helyettem Tony. 

-Mi lenne ha most inkább hazamennél?-aggodalmaskodott Back.

-Még ruhát kell vennem holnapra!-hárítottam a dolgot.

-Dean elvinnéd?-nézett kiskutya szemekkel Dean-re Jade. Na már csak ez hiányzik nekem. 

-Nem, nem szükséges...el tudok menni egyedül...

-Elviszem!-döbbent csend telepedett ránk.

Senki sem erre a válaszra számított. Még én sem. Talán mégsem utál.

-Csukd be a szád kislány!-mosolygott.-Azért azt leszögezném, hogy nem igazán szeretek ruhát vásárolni..-vakarta meg a tarkóját és fél kezét zsebre dugta. 

Annyira istenien nézett ki, hogy az már nekem fáj. 

-Na szedd össze a cuccod, a kocsiban várlak!-nézett rám, majd kisétált. 

-Hülye vagyok, tudjátok?-csaptam a homlokomra, de futva Dean után siettem. 

Tényleg benn ült a kocsiban ahogy ígérte. 

Halkan beszálltam mellé, bekötöttem magam és bámultam ki az ablakon. 

-Félsz még?-suttogta.

-Mitől?-néztem rá.

-Tőlem..és attól, ami történt..-

-Sosem féltem tőled, de most megijedtem és a pánik eluralkodott rajtam..-válaszoltam. A hangom még mindig remegett.

Lehet csak az az oka, hogy Dean mellett ülök egy kocsiba.

-Remegsz még mindig...-suttogta egész közel hajolva hozzám.

-Igen, attól, hogy neki fogunk menni egy fának, mert úgy vezetsz, hogy nem is az utat figyeled!-szorítottam meg magam mellett az ülést. 

-Ellazítsalak?-fordult az út felé.

-Hogyan?-akadtam ki. 

Valahol legbelül annyira vágytam arra, hogy valami perverz dolog legyen, de a hirtelen jött változás megrémített. 

Nem szólt semmit, csak az ujjait összefűzte az enyémekkel. Forró melegség áradt szét a testemben. A keze meleg volt és szinte lángra gyújtotta az egész testemet. Áramütésként ért az, ahogy megérintett. Még ha csak egy kézfogás is. 

 

Így mentünk egészen a ruhaboltig. Alig volt valaki odabenn. Na akkor azt hiszem ezt is gyorsan megjárjuk. Siettünk be az üzletbe, hogy minél hamarabb végezni tudjunk. 

-Ez tetszik!-sétált fel hozzám a pódiumra, mikor meglátott rajtam egy mini, V-kivágású, vörös csipkeruhát. Kezét a csípőmre helyezte és háttal fordított magának. Éreztem, ahogy a teste az enyémnek feszül. Hallottam szapora lélegzetvételét. 

-Mit csinálsz?-nyögtem ki két levegővétel között, mikor a csípőm vonalán húzta végig a kezét.

-Élvezem, hogy csak én láthattalak ma ebben a ruhában..-suttogta mély, szexi hangján.

-Ne szórakozzunk! Átöltözök, megveszem és indulás haza!-leszedtem magamról a kezét, majd berohanva a fülkébe, gyorsan átöltöztem. 

Ha arra kér, hogy vegyem le a ruhát, megtettem volna. Azt is, ha megkér, hogy csókoljam ameddig csak bírom. Bármit megtettem volna neki abban a pillanatban. Az érintése halálos és azt hiszem én bele is haltam. Vagyis belül tuti, mivel ezt csak akkor csinálja ha ketten vagyunk. Csak azért, hogy szexeljünk és ennyi. Nekem ennyi nem elég. 

-Mehetünk!-léptem ki a fülkéből, immár a rendes ruhámba. 

Egy 10 perc alatt elintéztünk mindent, majd végre haza is értünk. Azt hittem, hogy majd kitesz, de ehelyett sétált utánam a házba. Nem tulajdonítottam különösebb jelentőséget neki, hiszen a srácok már biztos itthon vannak. Benyitottam a lakásba, de senki nem volt itthon. Na most akkor éljük túl az éjszakát Dean Butler-el. 

Letettem a cuccom a nappaliba, majd felrohantam a szobámba felvenni valami kényelmes ruhát. 

Miután kész voltam siettem le Dean-hez. A kanapét kihúzta és megágyazott magának. Baszd ki, ez most komolyan itt fog aludni? Bekapcsoltam neki a tv-t, majd mikor elköszöntem volna, berántott magához az ágyba. Csak döbbenten néztem rá. Arcán kaján vigyor ült. Magának háttal fordított, a nyakamnál átrakta a kezét, közel húzott magához, betakart és el sem eresztett. 

-Jó éjszakát Hope! Ha nem gond, akkor ma kisajátítanék mindent, ami ezen az ágyon található!- egy pillanatra levegőt is elfelejtettem venni.

-Jó éjt!-ennyit bírtam nagy nehezen kinyögni. 

Hallottam, mikor a srácok hazaértek.

-Ezek kajak együtt alszanak?-képedt el Tony. Azt hiszem őt hallottam.

A mondata után kizártam a külvilágot és Dean karjai közt rám talált az álmok világa. 

Mi lett volna ha ma nem zuhanok le a létráról?