Chapter 2: Mit akarsz tőlem?

Tegnap kicsit soká értem haza. Back kitett a házunknál, majd hazahajtott vagyis szerintem haza. Tiszta kómásan keltem. Aludni sem bírtam. Mostanában folyton Dean jár a fejembe és az amit csinálni. Mit akar valójában?
Lea tegnapi jelenete után nem is tudom, hogy mit kellene várnom. Csak mert azt hiszi, hogy a pasijával kavarok, attól még semmi oka sincs leribancozni. Hülye picsa. Úgy el van szállva magától, de valakinek már jó lenne leállítani.
-Hope, jössz velünk suliba?-nyitott be a szobámba Antony.
-Aha, egy perc és kész vagyok.-öleltem meg.
Nálunk az a szokás, hogy ha találkozunk valamelyik barátunkkal, akkor megöleljük vagy puszit adunk neki. Ez esetben Tony csak ölelést kap.
Gyorsan felkaptam a táskám és indulhattunk is.

 

Tony lerohant a lépcsőn, én pedig utána.

Nem is értem, hogy Will miért nem tud ilyen lenni, mint ő. Az addig oké, hogy szeretem Will-t, mert a bátyám, de annyira seggfej tud lenni sokszor. 

Felvettem a kulcsokat a szekrényről, belebújtam a converse-be, majd elindultam Tony után. 

Gyorsan bezártam az ajtót, aztán a kocsihoz sétáltam volna, ha meg nem látom, hogy ki ül benne. Vagyis, hogy kik ülnek benne. 

-Tony, azt hiszem, hogy inkább gyalog mennék!-fordultam volna sarkon, de elkapta a kezem és a kocsihoz vonszolt. 

Will ült a volánnál, Tony mellette, hátul pedig Dean és Lea. Persze az a hülye picsa ült középen. 

-Sziasztok!-szálltam be a kocsiba nagy nehezen.

-Szia csajszi! Miért vagy ma ilyen morcos kedvedben?-nézett hátra Will.

-Inkább majd a vezetéssel foglalkozz Will és ne velem.-szóltam vissza neki. 

-Mi az Hope? Hosszú estéd volt?-fordult felém Lea. 

Na most lett elegem. Én ezzel a minden lében kanál picsával nem utazok együtt az is biztos. Most jön a hülye ötlet, hogy kinyitom az ajtót és kiszállok. Csak az életemmel szórakoznék szóval inkább veszekedjünk egy jót. 

-Mi közöd neked ahhoz, hogy milyen volt az estém?-vontam fel a szemöldököm.

-Miután a pletykák a pasimmal hoztak össze jogom van tudni, hogy mit csináltál és kivel..-emelte fel a hangját.

-Na ide figyelj drágaságom!-fordultam teljes testtel felé.-Nem az én hibám, hogy a pasikád megkért, hogy aludjak vele. Ne engem okolj amiért elküldte mindenkinek a képet. Ahhoz meg pláne még csak közöd sincs, hogy mit teszek és kivel..nem vagy az anyám. Annyit azért még hozzáfűznék, hogy ha nem tudod rövid pórázon tartani Dean-t, akkor talán szabadon kellene engedned.-kacsintottam rá. 

-Csajok azt hiszem, hogy ezt abba kéne hagyni. Ne foglalkozz már ezzel az egésszel Lea. Ez csak egy félre értés volt.-csókolta meg barátnőjét Dean. 

-Will! Állj meg! Most!-szóltam idegesen a bátyámra.

Felhúzta a szemöldökét és a tükörből láttam, hogy furán néz rám.

-Az isten szerelmére, azt mondtam, hogy azonnal állj meg!-ordítottam rá.

Behúzta a kéziféket, majd leparkolt a járda mellé. Felkaptam a táskám és kiszálltam a kocsiból.

-Hope, most hova mész?-kiabált utánam Tony.

-Suliba! Ha veletek van, ne keressetek!-intettem, majd elsétáltam. 

Egy 10 perc alatt már benn voltam a suliba. Mikor beértem mindenki engem bámult. A sarokban megláttam Jade-t és Back-et. Gyorsabb tempóra váltottam és odasiettem hozzájuk. Jade nyakába ugrottam és puszit adtam az arcára.

-De jó, hogy itt vagy! Úgy hiányoztál.-szorongattam meg.-Szia Back!-öleltem meg őt is. 

-Na mesélj, mi újság van? Hallottam, hogy reggel volt valami hisztirohamod! Mi történt?-nézett rám aggodalmas tekintettel. 

-Ki mondta, hogy hisztirohamom volt?-vontam fel  szemöldököm.

-Dean!-válaszolt Jade helyett Back.-Azt mondta, hogy berágtál rá, mert megvédte a barátnőjét..Minden oké köztetek?

-Persze, miért ne lenne? Elvégre ő híresztelte el a suliban, hogy én olyan könnyűvérű kis picsa vagyok. Miért is haragudnék rá? Az meg, hogy Lea-t védi az ő dolga, de innentől kezdve ne legyen az, hogy utánam jön a női mosdóba bocsánatot kérni..-hadartam el egy szuszra. 

-Nehogy azt hidd, hogy majd kajtatni fogok utánad, ha berágsz valami miatt..-szólalt meg a hátam mögött. 

-Na léptem!-indultam el a suliba, mikor Jade futott oda hozzám. 

-Hope ez meg mi volt? Komolyan mondom, hogy nem vagytok normálisak..-állított meg.-Beszélj már vele! Valami történt veled, amit valószínűleg ő idézett elő, de attól nem kellene minden nap piszkálnotok egymást, mint a rossz házasok.-na jó, talán Jade-nek igaza van, de ha bevallom, hogy bejön, akkor mindennek vége.

-Jade figyelj! Nem akarok vele beszélni. Egyszerűen nem tartom normálisnak, hogy miközben barátnője van, velem enyelgett..vagyis aludt..-hajtottam le a fejem. 

-Egy együtt alvásba még nem halt bele senki.-mosolygott rám. 

-De én igen, hiszen Dean Butler-ről van szó.-ezen elröhögtük magunk.

-Na és mégis mi a nagy szám Dean Butler-ben a szexi külsője és a tökéletes életén kívül?

-Minden!-válaszoltam a lehető legundorodóbban. 

-Menjünk inkább órára.

Jade és én elindultunk matekra, ami 5 perc múlva kezdődik.

Út közben hárman rám kacsintottak, egy pedig leírta a számát. Normálisak ezek? Dean halott vagy. 

*5. óra múlva*

Végre az utolsó két órám is eljött. Dupla tesi. Mi lányok, a pompon előadást gyakoroljuk, amit majd a meccses fogunk végrehajtani. 

A tanárunk kedves és tisztelettudó férfi. Igen, jól látjátok, férfi. 

A fiúk néha alábecsülik a lányokat, mert csak a pomponozáshoz értenek, holott ez nagyon nem igaz. Vérbeli profi vagyok. 

-Szép jó napot diákok! A mai órán Lea vezetésével a lányok próbálnak, a fiúk pedig a meccsre készülnek. Mindenkinek világos?-kérdezte tőlünk. Mikor mindenki bólintott, folytatta.-Nekem most el kell mennem és majd csak a második órára érek vissza, de viselkedjetek normálisan!

-Rendben van!-válaszoltunk. 

Tanárunk miután itt hagyott minket, eljött a gyakorlás ideje. Lea elővette az "Én vagyok a főnök, te pedig kussolsz!" stílusát, ezért inkább a fiúkat néztem focizás közbe. Dean annyira idegesített. A folytonos félmosolyai Lea felé, na meg a van barátnőm, de megbámulom az összes szoknyás csajszit nézése. 

-Béna vagy Dean!-kiáltottam oda neki. A srácok döbbenten figyeltek.

-Persze! Te biztos tudod hogy kell játszani!-kezdett el flegmázni. 

-Hát minden esetre biztos jobban, mint te!-mosolyodtam el. 

A fiúk fütyülése csapta meg a fülem. Valamit nagyon betaláltam.

-Gyere ide és mutasd meg!-kacsintott rám.

Lassan és magabiztosan sétáltam elé. Lehajoltunk, ahogy az amerikai focinál szokás és egymásra néztünk.

 

Teljesen elvesztem azokban a barna szemekben. Csak bámult rám. Nem hallottam meg időben, hogy Tony megfújta a sípot, ami a kezdést jelenti és a lábam már is a levegőben volt. Ennyit arról, hogy tudok játszani. Dean a vállán cipelve az öltözőig rohant velem. A lány öltözőig. Lerakott az egyik szekrény elé, majd a kezemnél fogva neki szögezett. Közel hajolt a fülemhez és beszélni kezdett. 

-Majd legközelebb ne engem figyelj, hanem a labdát és sikerülni fog talán. Most pedig vegyél levegőt kislány. Nem árt meg!-húzódott vissza. Arcán a tipikus félmosoly. Hangosan kifújtam a levegőt. A kezem reszketett és úgy éreztem, hogy mindjárt összeesek. Elég ennek a barom állatnak közel hajolnia és elvesztem az irányítást. Megsimította az arcom, majd kisétált. Döbbent tekintetekkel találtam szembe magam. Hirtelen ötlettől vezérelve, megragadtam a táskám és átöltözés nélkül rohantam ki az öltözőből. Megalázó, kínos és pletykaindító helyzetben voltam. Kell ennél több?

Út közbe beleütköztem a bátyámba, aki épp akkor sétált fel az öltöző felé.

-Hova mész? Még van egy órád!-állított meg. 

-Haza kell mennem. Nem érzem túl jól magam, szerintem beteg leszek! Majd mondd már tanár úrnak, hogy személyes okok miatt haza kellett mennem, kérlek!

-Biztosan minden oké?-tette kezét a homlokomra. 

-Jól vagyok!-húztam ki magam, majd megöleltem és sarkon fordultam. 

Kész káosz ez a nap. Most majd magyarázkodhatok a bátyámnak is, mert láttam rajta, hogy cseppet sem hitte el, amit mondtam. Én vagyok a lány, aki meghalt Dean Butler egyetlen pillantásától. Szánalom.

*Este*

A tv előtt ültem és a kedvenc sorozatomat néztem, amikor kopogtattak. Will rohant le a lépcsőn.

-Vendéget vársz?-kérdeztem tőle.

-Éppenséggel ez a vendég most hozzád jött. Délután szólt, hogy este átjönne, mert beszélni szeretne veled. Fontos elvileg!-mosolygott rám. A nézése sem volt rendes. Valamiben sántikál az már biztos. És akkor leesett.

-Nem! Szó sem lehet róla. Nem fogok beszélni Dean-el!-kiáltottam, majd felpattantam a kanapéról és futásnak eredtem.

-Gyere be!-kiabált ki Will.-Te meg állj már meg! Olyan vagy mint a mérgezett egerek!-fogott le.

-Sziasztok!-lépett be az ajtón a hős lovag, aki tesin majdnem kinyírt. 

-Bassza meg!-szitkozódtam.

-Nem tudtam, hogy ennyire örülsz nekem!-mosolygott.

-Ellenkezőleg! Mit akarsz tőlem?-fejtettem le magamról Will karjait. 

-Csak, hogy ezt fejezzük be! Azt karom, hogy ne beszéljünk mostantól!-döbbent csend telepedett a házra. A saját szívem dobogását hallottam csak. Megdermedt körülöttem a levegő. Mire feleszméltem már a szobámban voltam. A rohanás kifárasztott. Gyűlöllek Dean Butler. 

Mi lett volna ha ma nem kezdek el focizni vele?