Mi lett volna ha..?

Reggel egyedül ébredtem. Dean zakója már nem volt rajtam. Te jó isten! Ezek szerint meglátott, ki tudja meddig nézhetett egy szál fehérneműbe. Gyorsan felkaptam egy köntöst és leszaladtam a lépcsőn. A fejem zúgott és már vágytam arra, hogy ihassak egy jó kávét. Ritkán kávézom, de most kell, hogy felébredjek. A ház csendes volt. Furcsálltam is, mert már fél 11 múlt. Kopogásra lettem figyelmes. Nem is nevezhetem igazán kopogásnak, inkább valaki teljes erejéből verte a bejárati ajtót. -Megyek már, nem kell szétverni az ajtót!-ordítottam ki. Az ajtóban Lea állt. A szemei vörösen fel voltak dagadva. -Mit szeretnél?-néztem rá unottan. -Beszélni veled.-suttogta. -Gyere be!-adtam be a derekam. Benavigáltam a nappaliba, hoztam neki is egy kávét, majd leültem vele szembe a kanapéra. -Miért kellett ezt tenned velem? Én szeretem Dean-t. Amióta az eszemet tudom, bele vagyok esve. Amikor összejöttünk és érdeklődni kezdett irántam, szinte el sem akartam hinni, hiszen ő mégis csak Dean Butler...

Sziasztok! Mint látjátok, fogalmam sincs, hogy a suli miatt hogy fog menni a blog. Ezért inkább vezessünk be egy rendszert. Amíg tart a suli, addig minden szombaton új részekkel várlak titeket. Ha vége van a sulinak és mindenből legalább elégségesre teljesítek (ez a minimum, ennél jobbnak kell lennem) akkor hétfőn, szerdán és szombaton lesznek új részek:) Köszi megértéseteket. Puszi♥

Reggel borzalmasan ébredtem. Az ágyon annyira kényelmetlenül aludtam, ráadásul Dean miatt mozdulni se tudtam. Teljesen rám mászott. Ki se tudtam kelni az ágyból. Back-et láttam meg, hogy lesétált az emeletről. Mindenki nálunk aludt? Mikor meglátta, hogy fel vagyok, besétált a nappaliba. -Jó reggelt! Na mi a helyzet? Jól aludtál?-mosolygott. -Szerinted?-mutattam az ölemben fekvő Dean-re.   -Tényleg kérdezni is akartam! Mi az, hogy ti együtt aludtatok? Először többre is gondoltunk a srácokkal, hogy csók esetleg volt-e vagy valami kis huncutkodás..-röhögte el magát, amire Dean is megmozdult. Még jobban szorított az ölelésén.  -Hallod először segíts innen kiszabadulni, mert mindjárt megfulladok, azután elmesélek mindent!-próbáltam lefejteni magamról Dean kezeit.  -Oké! Dean, haver! Jó reggelt! Mindjárt megfojtod Hope-ot..-lökte meg a vállát Back.  -Aha, oké!-válaszolt. Kis hatásszünet után kipattantak a szemei.-Várjunk! Hope-ot?-akadt ki, majd fel is kelt ...

Reggel hulla voltam. Egyszerűen nem fér a fejembe, hogy mi baja lett velem. Minden ment a maga rendjén, erre tönkre vágott mindent. Kopogtatást hallottam a szobám ajtaján, ezért kénytelen voltam kikelni az ágyból. Az illető nem várt az ajtóm kinyitására, hanem egyszerűen csak berontott. Vagyis berontottak. Ugyanis Jade, Back, Tony és Will álltak a szobám ajtajában. -Na gyerünk, ki az ágyból! Nem lehetsz itt életed végéig! Összevesztetek? Na és? Majd meglátja, hogy mit veszít veled!-rágatott ki az ágyból Jade. -Talán elfelejtetted, hogy ma kell feldíszítenünk a Tűz és Jég bálra szánt termet és az egész sulit? Mi vagyunk a szervezők!-kacsintott Will, majd széthúzta a  függönyöm. -Ja, mi vagyunk, Dean-el együtt!-fintorodtam el. -És ki a jó büdös francot érdekel Dean?-vonta fel a szemöldökét Tony. -Nektek mondta, hogy soha többé ne beszéljünk vagy nekem?-akadtam ki. -Fogd be Hope! Nem dőlt össze a világ, hidd el lesz ez még máshogy is!-kacsintott rám Back. -Oké! Akkor most kif...

Tegnap kicsit soká értem haza. Back kitett a házunknál, majd hazahajtott vagyis szerintem haza. Tiszta kómásan keltem. Aludni sem bírtam. Mostanában folyton Dean jár a fejembe és az amit csinálni. Mit akar valójában? Lea tegnapi jelenete után nem is tudom, hogy mit kellene várnom. Csak mert azt hiszi, hogy a pasijával kavarok, attól még semmi oka sincs leribancozni. Hülye picsa. Úgy el van szállva magától, de valakinek már jó lenne leállítani. -Hope, jössz velünk suliba?-nyitott be a szobámba Antony. -Aha, egy perc és kész vagyok.-öleltem meg. Nálunk az a szokás, hogy ha találkozunk valamelyik barátunkkal, akkor megöleljük vagy puszit adunk neki. Ez esetben Tony csak ölelést kap. Gyorsan felkaptam a táskám és indulhattunk is.   Tony lerohant a lépcsőn, én pedig utána. Nem is értem, hogy Will miért nem tud ilyen lenni, mint ő. Az addig oké, hogy szeretem Will-t, mert a bátyám, de annyira seggfej tud lenni sokszor.  Felvettem a kulcsokat a szekrényről, belebújtam...

Reggel tiszta kómásan ébredtem fel. Vagyis anyám keltett. Mikor kinyitottam a szemem, ledöbbentem. Este bealudtam filmnézés közbe és most Dean miatt el fogok késni a suliból. -Hope mégis mi folyik itt?-nézett körbe a nappaliba anya. Én ugyebár csak itt aludtam és nem csináltam semmit. A nappali viszont kész káosz volt. Mintha bomba robbant volna. Chips-es zacskók a földön, sörös dobozok szétdobálva, a pólóm pedig a dohányzó asztal sarkán. -Anya, Will-t kellene megkérdezned erről!-mutattam körbe a szobába.-Ha megbocsájtasz, én most elmennék letusolni és felöltözni. A srácokat pedig leszarom, hogy szedik rendbe magukat. Dean épp abban a pillanatban ébredt fel, mikor felkeltem mellőle. Derekamra szorította a kezét és nem engedett. -Elegem van belőled! Engedj el!-csaptam rá a kezére. -Aludjunk még!-kérlelt. -Dean három dolog miatt nem teszem, amit kérsz. Az egyik, hogy barátnőd van. A másik, hogy el fogok késni a suliból. A harmadik pedig, hogy egyáltalán nem érdekelsz. -Meséld csa...

Be kellene mutatkoznom. Hope Diamonds. 17. Személyesen. Vagyis vizuálisan. Mielőtt még elfelejteném. Los Angeles gyönyörű tengerpartján élek a szüleimmel, a húgommal és a bátyámmal. Egy szuper kis baráti társaságom van, akikkel minden hülyeségben benne vagyunk. Holnap suli. Az a fajta gyerek vagyok, akinek a hangulatától függ, hogy szeret-e iskolába járni. Nos most jelenleg szeretek. Vasárnap olyan vagyok, mint minden tisztességes diák. Szorgalmasan tanulok és megcsinálom a házijaimat. Ma is, mint általában mindig, tanulás után elkezdtem nézni a kedvenc sorozatomat a The Secret Circle-t. Ez a mindennapjaim részévé vált. Egy nap meg kell néznem legalább egy részt, mert ezzel válik teljessé a napom. Már fél éve, hogy itt élünk Los Angeles-be. Annyi mindenen keresztül mentem már, hogy el sem tudok képzelni egy eseménymentes életet. -Hope! Gyere le és segíts légy szíves a húgodnak!-kiabált fel anya a földszintről. Épp a kedvenc sorozatomat néztem és anyának szokása volt, hogy mindig...