Bejelentés!!

Sziasztok! Mint látjátok, fogalmam sincs, hogy a suli miatt hogy fog menni a blog. Ezért inkább vezessünk be egy rendszert. Amíg tart a suli, addig minden szombaton új részekkel várlak titeket. Ha vége van a sulinak és mindenből legalább elégségesre teljesítek (ez a minimum, ennél jobbnak kell lennem) akkor hétfőn, szerdán és szombaton lesznek új részek:)
Köszi megértéseteket. Puszi♥

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Prológus

Be kellene mutatkoznom. Hope Diamonds. 17. Személyesen. Vagyis vizuálisan. Mielőtt még elfelejteném. Los Angeles gyönyörű tengerpartján élek a szüleimmel, a húgommal és a bátyámmal. Egy szuper kis baráti társaságom van, akikkel minden hülyeségben benne vagyunk. Holnap suli. Az a fajta gyerek vagyok, akinek a hangulatától függ, hogy szeret-e iskolába járni. Nos most jelenleg szeretek. Vasárnap olyan vagyok, mint minden tisztességes diák. Szorgalmasan tanulok és megcsinálom a házijaimat. Ma is, mint általában mindig, tanulás után elkezdtem nézni a kedvenc sorozatomat a The Secret Circle-t. Ez a mindennapjaim részévé vált. Egy nap meg kell néznem legalább egy részt, mert ezzel válik teljessé a napom. Már fél éve, hogy itt élünk Los Angeles-be. Annyi mindenen keresztül mentem már, hogy el sem tudok képzelni egy eseménymentes életet. -Hope! Gyere le és segíts légy szíves a húgodnak!-kiabált fel anya a földszintről. Épp a kedvenc sorozatomat néztem és anyának szokása volt, hogy mindig...
További információk

Chapter 1: Sport nap

Kép
Reggel tiszta kómásan ébredtem fel. Vagyis anyám keltett. Mikor kinyitottam a szemem, ledöbbentem. Este bealudtam filmnézés közbe és most Dean miatt el fogok késni a suliból. -Hope mégis mi folyik itt?-nézett körbe a nappaliba anya. Én ugyebár csak itt aludtam és nem csináltam semmit. A nappali viszont kész káosz volt. Mintha bomba robbant volna. Chips-es zacskók a földön, sörös dobozok szétdobálva, a pólóm pedig a dohányzó asztal sarkán. -Anya, Will-t kellene megkérdezned erről!-mutattam körbe a szobába.-Ha megbocsájtasz, én most elmennék letusolni és felöltözni. A srácokat pedig leszarom, hogy szedik rendbe magukat. Dean épp abban a pillanatban ébredt fel, mikor felkeltem mellőle. Derekamra szorította a kezét és nem engedett. -Elegem van belőled! Engedj el!-csaptam rá a kezére. -Aludjunk még!-kérlelt. -Dean három dolog miatt nem teszem, amit kérsz. Az egyik, hogy barátnőd van. A másik, hogy el fogok késni a suliból. A harmadik pedig, hogy egyáltalán nem érdekelsz. -Meséld csa...
További információk

Chapter 5: Nem kell több bocsánatkérés

Reggel egyedül ébredtem. Dean zakója már nem volt rajtam. Te jó isten! Ezek szerint meglátott, ki tudja meddig nézhetett egy szál fehérneműbe. Gyorsan felkaptam egy köntöst és leszaladtam a lépcsőn. A fejem zúgott és már vágytam arra, hogy ihassak egy jó kávét. Ritkán kávézom, de most kell, hogy felébredjek. A ház csendes volt. Furcsálltam is, mert már fél 11 múlt. Kopogásra lettem figyelmes. Nem is nevezhetem igazán kopogásnak, inkább valaki teljes erejéből verte a bejárati ajtót. -Megyek már, nem kell szétverni az ajtót!-ordítottam ki. Az ajtóban Lea állt. A szemei vörösen fel voltak dagadva. -Mit szeretnél?-néztem rá unottan. -Beszélni veled.-suttogta. -Gyere be!-adtam be a derekam. Benavigáltam a nappaliba, hoztam neki is egy kávét, majd leültem vele szembe a kanapéra. -Miért kellett ezt tenned velem? Én szeretem Dean-t. Amióta az eszemet tudom, bele vagyok esve. Amikor összejöttünk és érdeklődni kezdett irántam, szinte el sem akartam hinni, hiszen ő mégis csak Dean Butler...
További információk