Mi lett volna ha..?

Reggel borzalmasan ébredtem. Az ágyon annyira kényelmetlenül aludtam, ráadásul Dean miatt mozdulni se tudtam. Teljesen rám mászott. Ki se tudtam kelni az ágyból. Back-et láttam meg, hogy lesétált az emeletről. Mindenki nálunk aludt? Mikor meglátta, hogy fel vagyok, besétált a nappaliba. -Jó reggelt! Na mi a helyzet? Jól aludtál?-mosolygott. -Szerinted?-mutattam az ölemben fekvő Dean-re.   -Tényleg kérdezni is akartam! Mi az, hogy ti együtt aludtatok? Először többre is gondoltunk a srácokkal, hogy csók esetleg volt-e vagy valami kis huncutkodás..-röhögte el magát, amire Dean is megmozdult. Még jobban szorított az ölelésén.  -Hallod először segíts innen kiszabadulni, mert mindjárt megfulladok, azután elmesélek mindent!-próbáltam lefejteni magamról Dean kezeit.  -Oké! Dean, haver! Jó reggelt! Mindjárt megfojtod Hope-ot..-lökte meg a vállát Back.  -Aha, oké!-válaszolt. Kis hatásszünet után kipattantak a szemei.-Várjunk! Hope-ot?-akadt ki, majd fel is kelt ...

Reggel hulla voltam. Egyszerűen nem fér a fejembe, hogy mi baja lett velem. Minden ment a maga rendjén, erre tönkre vágott mindent. Kopogtatást hallottam a szobám ajtaján, ezért kénytelen voltam kikelni az ágyból. Az illető nem várt az ajtóm kinyitására, hanem egyszerűen csak berontott. Vagyis berontottak. Ugyanis Jade, Back, Tony és Will álltak a szobám ajtajában. -Na gyerünk, ki az ágyból! Nem lehetsz itt életed végéig! Összevesztetek? Na és? Majd meglátja, hogy mit veszít veled!-rágatott ki az ágyból Jade. -Talán elfelejtetted, hogy ma kell feldíszítenünk a Tűz és Jég bálra szánt termet és az egész sulit? Mi vagyunk a szervezők!-kacsintott Will, majd széthúzta a  függönyöm. -Ja, mi vagyunk, Dean-el együtt!-fintorodtam el. -És ki a jó büdös francot érdekel Dean?-vonta fel a szemöldökét Tony. -Nektek mondta, hogy soha többé ne beszéljünk vagy nekem?-akadtam ki. -Fogd be Hope! Nem dőlt össze a világ, hidd el lesz ez még máshogy is!-kacsintott rám Back. -Oké! Akkor most kif...

Tegnap kicsit soká értem haza. Back kitett a házunknál, majd hazahajtott vagyis szerintem haza. Tiszta kómásan keltem. Aludni sem bírtam. Mostanában folyton Dean jár a fejembe és az amit csinálni. Mit akar valójában? Lea tegnapi jelenete után nem is tudom, hogy mit kellene várnom. Csak mert azt hiszi, hogy a pasijával kavarok, attól még semmi oka sincs leribancozni. Hülye picsa. Úgy el van szállva magától, de valakinek már jó lenne leállítani. -Hope, jössz velünk suliba?-nyitott be a szobámba Antony. -Aha, egy perc és kész vagyok.-öleltem meg. Nálunk az a szokás, hogy ha találkozunk valamelyik barátunkkal, akkor megöleljük vagy puszit adunk neki. Ez esetben Tony csak ölelést kap. Gyorsan felkaptam a táskám és indulhattunk is.   Tony lerohant a lépcsőn, én pedig utána. Nem is értem, hogy Will miért nem tud ilyen lenni, mint ő. Az addig oké, hogy szeretem Will-t, mert a bátyám, de annyira seggfej tud lenni sokszor.  Felvettem a kulcsokat a szekrényről, belebújtam...

Reggel tiszta kómásan ébredtem fel. Vagyis anyám keltett. Mikor kinyitottam a szemem, ledöbbentem. Este bealudtam filmnézés közbe és most Dean miatt el fogok késni a suliból. -Hope mégis mi folyik itt?-nézett körbe a nappaliba anya. Én ugyebár csak itt aludtam és nem csináltam semmit. A nappali viszont kész káosz volt. Mintha bomba robbant volna. Chips-es zacskók a földön, sörös dobozok szétdobálva, a pólóm pedig a dohányzó asztal sarkán. -Anya, Will-t kellene megkérdezned erről!-mutattam körbe a szobába.-Ha megbocsájtasz, én most elmennék letusolni és felöltözni. A srácokat pedig leszarom, hogy szedik rendbe magukat. Dean épp abban a pillanatban ébredt fel, mikor felkeltem mellőle. Derekamra szorította a kezét és nem engedett. -Elegem van belőled! Engedj el!-csaptam rá a kezére. -Aludjunk még!-kérlelt. -Dean három dolog miatt nem teszem, amit kérsz. Az egyik, hogy barátnőd van. A másik, hogy el fogok késni a suliból. A harmadik pedig, hogy egyáltalán nem érdekelsz. -Meséld csa...

Be kellene mutatkoznom. Hope Diamonds. 17. Személyesen. Vagyis vizuálisan. Mielőtt még elfelejteném. Los Angeles gyönyörű tengerpartján élek a szüleimmel, a húgommal és a bátyámmal. Egy szuper kis baráti társaságom van, akikkel minden hülyeségben benne vagyunk. Holnap suli. Az a fajta gyerek vagyok, akinek a hangulatától függ, hogy szeret-e iskolába járni. Nos most jelenleg szeretek. Vasárnap olyan vagyok, mint minden tisztességes diák. Szorgalmasan tanulok és megcsinálom a házijaimat. Ma is, mint általában mindig, tanulás után elkezdtem nézni a kedvenc sorozatomat a The Secret Circle-t. Ez a mindennapjaim részévé vált. Egy nap meg kell néznem legalább egy részt, mert ezzel válik teljessé a napom. Már fél éve, hogy itt élünk Los Angeles-be. Annyi mindenen keresztül mentem már, hogy el sem tudok képzelni egy eseménymentes életet. -Hope! Gyere le és segíts légy szíves a húgodnak!-kiabált fel anya a földszintről. Épp a kedvenc sorozatomat néztem és anyának szokása volt, hogy mindig...